Különös szerelmes levél

Azt mondod, szép, azt mondom, csúnya. Azt mondod, tetszett, azt mondom nekem nem. Azt mondod, még aludnál, azt mondom, keljél fel. Azt mondod édeset kérsz, azt mondom én sósat, azt mondod nyaralni északra mennél, én azt mondom, délre. Azt mondod, ez a vers gyönyörű, és én rávágom, hogy pocsék.
Azt mondod, mások vagyunk. Azt mondom, igen, mások. És ez jó. Különben halálra unnánk magunkat. De te másképp gondolod, szerinted ez szörnyű, ezt nem lehet kibírni.
Nagyon mások vagyunk? – kérdezem. Vagy csak kicsit. Esetleg nagyon is hasonlítunk és ezért hangsúlyozzuk újra meg újra a különbséget?
Azt mondom, fogadj el! Olyannak, amilyen vagyok. Azt mondod, jó, de akkor lássam szépnek azt a verset, amit te is. Azt mondom, próbálom, de nem megy, és megkérlek, hogy gyere velem délre nyaralni, de szerinted ez képtelenség.
Meddig lehet ezt kibírni? – ordítanék fel. De nem merek. Jó, akkor nem megyünk sehová – mondod, és nem is találkozunk. Aztán telnek a hetek, és már inkább mondanám, hogy az a vers gyönyörű, és hogy bárhová elmennék veled. Északra is meg délre. Csak azt nem tudom, te is megtennéd-e ezt az én kedvemért.
Mert ha te nem, akkor én sem. De akkor ki kezdje? Valakinek csak el kell kezdeni, különben örökké hátat fordítunk egymásnak.
Bo jó, én elmegyek veled északra. De ha te nem teszel értem semmit, én leszek a vesztes. Akkor ezt a játszmát te nyered! Én szomorkodom, és két lépéssel hátrébb megyek.Jó ez így neked? Aztán még megeteted velem az édeset, holott sósat ennék, jónak mondatod ami szerintem rossz, és ez már olyan mintha belémrúgnál. Nem jó az ölelés sem, mert a parancsokat teljesítő bábú nem tud ölelni. Egyre messzebbre löksz magadtól, és már egyre kevésbé viselem a sok mepróbáltatást. Egy darabig bírom, de meddig? És egyszer, mikor már csak messziről integetek neked, végül rádcsapom az ajtót. Ha tényleg ezt akarod, akkor nem kell velem eljönnöd délre, vagy megtenned bármit a kedvemért. És akkor mind1 is... Akkor feladatom, h bevégezzem, ami már amúgy is bevégeztetett.
De ha fontos, hogy közel legyek, hogy ott legyek veled, akkor megteszed, és lehet, hogy cserébe soha nem ébresztelek fel reggelenként, és nem kérem, hogy sósat egyél velem reggelire. Sőt, én készítek neked valami édeset, hogy lásd, jól ismerlek, és “édesen” is szeretlek.