|
Kedvenc verseim
Papp Krisztina 2006.11.12. 16:44
Szeretlek.
Csak így, ilyen köznapian
ilyen egyszerűen, ha úgy tetszik semmitmondóan
hisz a legtöbb levélben így írják: szeretettel,
és ez nem súlyosabb, mint a kérdés:
mi újság, hogy vagy és effélék.
Pedig milyen kevés ember iránt vagyunk szeretettel,
mennyi közöny, rosszallás, idegenség,
gyanakvás, harag, meg nem értés,
mennyi odvas, rossz indulat fűz bennünket egymáshoz
kis és nagy közösségünk zárt rendszerében.
Milyen kevesen figyelnek szavainkra,
ha azt mondjuk: elvtársam, kedves barátom,
egyetlen szerelmem ? mikor mit ír elő konvenciónk,
miközben szavaink tartalma rég kihullott,
és ezt nem kéri tőlünk senki számon,
hisz megszoktuk: őszinte részvétem, szívből gratulálok,
és a szeretlek, ha egyáltalán kiejtjük,
nem több közhely szavaink egyikénél,
ami kéznél van, mint a papír zsebkendő, vagy a golyóstoll.
De hát én szeretlek, salakmentesen, forrástisztán,
őrzöm hangod emlékezetem kazettájában,
és őrzi a testem kezed simítását,
őrzi pulzusom felgyorsult ritmusa
a visszapergetett filmszalagon
az egyszerit, a megismételhetetlent,
az egymásra talált test ünnepét,
az egymást dajkáló lélek hétköznapjait.
Szeretlek,
és folytathatnám: szeretlek, mint....,
és bizonyára jutna eszembe még friss hasonlat,
jól hangzó, kevéssé kopott,
de így mondom pörén, dísztelen,
vedd vallomásnak vagy tényközlésnek,
akár messze vagy
akár a szomszéd szobában,
akármi volt, van vagy lesz velünk,
igémet hirdetem, vállalom, vissza nem vonom:
Szeretlek!
Bújnék hozzád
|
Most bújnék hozzád
e fülledt csendben
öledbe hajtott fejjel
illatodat lélegezve
hálát mondanék
az égben minden szentnek
komótos imák nélkül
csak azt, mit érzek,
hogy itt vagy velem
a közelemben.
most bújnék hozzád
e fülledt csendben
de egymagam ülök
lehajtott fejjel
könnyekkel küszködve
elbújnék
akár egy gyermek
hogy ne lássák
a szentek sem
mert szégyenlem
gyengeségem.
de nincs itt senki,
se Te se a szentek
csak az érzés
meg néhány könnycsepp
mert bújnék hozzád
e fülledt csendben. |
Csak játszom...
|
Most farkas játszom,
felszegett fejjel
kiálltom neved,
jöjj légy hát vadász,
kövesd nyomom,
űzz egyre...
mire vársz?
gyere!
felszegett fejjel
kiálltom neved
vonyítva így vezetlek
keress...
keress meg,
ne szólj...
csak nézz a szemembe
marasztalj,
csókkal incselkedj,
csak szabadságom
csak azt ne vedd el...
most angyalt játszom
hullok, hullok a semmibe
szárnyaktól megfosztva
boldogan vétkezve
kezed nézem
s benne tollaim
dacos magányod
így temetem...
most gyermeket játszom
arcod érintve
huncut akarattal ébreszve
kút vizével fröcsköllek
s bosszúságod élvezve
kacagok egyre...
míg felnő bennem
az a gyermek
hogy asszonyt játszak
akár egy gerle
búgjam vágyam
egy csendes este
ölem válaszol
minden kérdésedre.
csak szabadságom ne vedd el...
hogy játszhassak tovább
hogy semmivé így legyek
a csend mi benned éled
ha fáradt arcod
tenyeredbe temetve
már miérteket sem keresve
átölelsz.
hogy játszak tovább
játszam, hogy nem félek
most nem félek félni sem |
Hajnal
|
Kiváncsi ujjaid csendesen suhanva,
meleg takaró rejtekét kutatva
figyelnek... keresik bőrőm
álomtól részegült, zsibbadt hangjait.
sodor a hajnal...
űz feléd,
testem pillantásodba merülve ébred
sóhajom nyögve hull eléd.
vágyad akár a templomharang
lüktet, ereimben érzem
éledő akaratod miként mar
zúgva, kéjrózsákat belém.
tépj szét..
jöjj...
még...
kábulat szülte szavaim
vezetik ajkad.
parázsló cseppekben
olvad a hajnal...
egyetlen szó marad épen..
egy..
a kimondatlan. |
ŰŰMessze vagy
|
Hűvös ez az este,
takaró rejtekén
tested melegét
keresem egyre...
de nem lelem
akár az édes szavakat...
látod kedves?
most messze vagy.
keserű vágyam
elnyeli a csend.
míg bőrömön, hulló
jégvirágszirmot
görget a képzelet.
fanyar mosolyodra
emlékezve,
lepedő ráncába
arcod képzelem.
ujjam érintene
de nincs test,
csak néhány
reszkető gondolat.
hűvös ez az este
s, látod kedves...
most messze vagy. |
Nagy László
Én fekszem itt...
Én fekszem itt a kihűlt földön,
Eleven kincse még a nyárnak,
Vétkek s rossz jelek rohamozva,
Édes húsomra idejárnak.
Igazán s végleg téged várlak,
Érdes tüllben gyere lassúdan,
Horzsolj végig, s hagyj itt örökre,
Izzó kikerics, koszorúban!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
